Sometimes I wonder how I can be so lucky. In the last few months I meet whit a lot of beutifull souls i saw incredible landscapes and these people and these pictures I carry deep in my heart. I left my home my family my friends but everywhere in the world you can find a family. Life (you can callet destiny or god) always gives you what you need it can be "bad" or "good" but if we change the perspective and we don't separate these things and we just try to see it all together then we can learn from it. And this is the essence of life for me, to learn and grow. Understand more about how you work. Playing, crying, laughing like a child. Because the world is changing and we have to be open for the new things.
Be free, and wild because everything is possible....
Egy fesztivál a kapcsolat teremtésről szól... Teremt egy otthonos közeget a természetben ahol kiengedhetsz magadból mindent ami benned rejlik. Rengeteg csodás új embert ismertem meg és elképesztő élménnyel gazdagodtam. Még most is sajognak a lábaim ha vissza gondolok arra a sok táncra amiért köszönöt és hála az összes zenésznek és szervezőnek és mindenkinek aki ott volt és velem ropta.
Az ős tudás
"Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak
tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos,
érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta
alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is
foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd;
ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit
az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent
elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen
sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.
-Weöres Sándor - A teljesség felé-
@kovacsorsi_ Hála🌾🌀
Tűznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szőnyegén;
aranyleveles őszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.
Tűznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.
Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más színt
hoz az új év tavasza.
Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankor emberét,
s jönnek majd még hajnalok,
miket mások látnak itt.
De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszét
várom ajtóm előtt.
Írta: J.R.R. Tolkien
